Mondhatni hétköznapi ételek és pont ezért is szeretem. Ritkán készítek rántott ételeket, mert egyrészt nem a szívem csücske a panírozás, másrészt próbálom kerülni a bő olajban sült ételeket. De néha rám tör a rántott hús hiánya, mint például ma is. 

A rántott májat nagyon szeretem, de egy rémálom a kisütése... nincs olyan alkalom, hogy ne szerezzek be 1-2 égési sérülést a forró olajat köpködő máj által. Pedig minden arany szabályt betartok: nem nedves a máj, nem sózom be előre, mint a hús, nem a legnagyobb lángon sütöm stb. Arról nem is beszélve, hogy egy csatatér utána a tűzhely és környéke. Van fröccsenésgátló fedőm is, így csak kicsit úszik az olajban minden... 

A sima panírt feldobhatjuk, ha teszünk bele 1-2 evőkanál szezámmagot is. 

Sokszor a sütésnél dől el minden, mert se a csirkemellet, se a májat nem szabad túlsütni. Ki szereti a cipőtalpat? Én nem. A férjem szerint nagyon jól sütöm a csirkét, mert nem szárad ki a hús. Tény, hogy a hús vastagságától függően 3-5 percig sütöm, bár sosem mértem még le stopperrel :)

A rántott májat én úgy szeretem, ha belül egy kicsit krémes marad a máj.